"Egy író önéletrajza szét van szórva könyveiben.
Aki befelé figyel, önmagát vallatja,
s talán így eljuthat az igazsághoz, mint tette
Szent Ágoston vagy II. Rákóczi Ferenc annak
idején, de mi történik, amikor a pribékek tördelik
ki az áldozatukból a beismerést, hogy
aztán orbitális hazugsággá gyúrják, torzítsák?"
Hornyik Miklós lassan egy éve hagyott itt bennünket. A bohém sármőr, a nagy tudású irodalmár, a kitűnő előadó, a nagy nevettető, az igaz barát alakját elevenítik meg a kötet szerzői személyes hangvételű visszaemlékezéseikben. Néhány emlékező: Alexa Károly, Domonkos László, Szaniszló Ferenc, Tóth Gy. László, Szakolczay Lajos, Dudás Károly, Juhász György, Tamáska Péter, Szentesi Zöldi László.
„Ezt a könyvet Magyarországról írtam, és a munka közben rájöttem, hogy hitelesen nem lehet csak a mai ember szemszögéből ítélni az eseményeket. Az ilyen könyv torz lenne, és nem a történelemről szólna, hanem műfaja esszé, tartalma pedig történelmi imitáció lenne. […] Egy olyan múltba teszek utazást, amelyet nagyrészt magam is megéltem. Nemcsak emlékezetem bugyraira támaszkodom, mert az már elhalványult, esetleg akaratlanul is torz, hanem felhasználom a korabeli írók, történészek, tudósok és művészek írásait is."
Antalóczy Zoltán kardiológus professzor könyve áttekintő kultúra és művelődéstörténet, filozófiai elmélkedés és személyes élménybeszámoló között. A civilizációk története, az évezredek mögött húzódó összefüggések már önmagukban is érdekesek. A szerző ezt még tudja fokozni azzal, hogy kutató elemezésében nem azt vizsgálja, hogy mi választja el egymástól ezeket a civilizációkat, hanem épp ellenkezően: mi köti össze és tartja egyben; hiszen a részekből áll össze a sokat szidott, de sokak által szeretett emberi civilizáció.
